Így elsőként egy kis rémtörténetet hozok nektek, hogy ne unatkozzatok. remélem, tetszeni fog (:

Angi ült a buszon, és a szempillái alól gyönyörködött a srácban. Bármilyen szempontból is közelített a téma felé, az illető mindenhogy álompasinak bizonyult. Jófiús fazonú, szőkésbarna haj, világosbarna szem, kigyúrt felsőtest. Az egyetlen oka arra, hogy nem vetette máris rá magát csak annyi volt, hogy választottja egy férfi fehérneműmodell. Ez még nem is lenne akkora baj, csakhogy mégcsak ott sem volt a buszon. Angi így csak az előtte lévő ülésre ragasztott poszeren bámulhatta Őt.

Sajnálatos módon a szexisten sem tudta elég ideig lekötni a figyelmét, így túl hamar süllyedt vissza az önsajnálatba. Az az idióta Dan! Hogy merte Őt így kidobni?! Pedig mindent megtett érte. Mindig jól néz ki, sőt még kondizni is jár, hogy a teste is olyan legyen, amilyet a fiú szeret. De nem, neki akkor is az az idegesítő csitri kell! Annak a tyúknak se melle, se pénze, a ruhái meg olyanok, mintha a nagymamájától örökölte volna őket! Bár tény és való, hazudna, ha azt mondaná, nem fordult már meg a fejében a szakítás, de ezt az ötletet mindig elvetette. Dan végzős a suliban, és egy isten. Tény és való, hogy nem a legokosabb, és nem is a leghűségesebb, de ez van, ezt kell szereteni. Végtére is úgy volt, hogy együtt mennek a végzősök báljára! Na, ennek most már lőttek! Ahogy a menőségnek is. Angi azt kívánta, bárcsak ezerszer annyira fájna ez az egész Dan- nek, mint neki, de tudta, hogy ez lehetetlen. Az exe most gusztustalanul szerelmes a gyíkba, akivel most undorítóan boldogok. Ó, édes Isten, vagy Ördög, nem számít, ki, de add, hogy szenvedjen!

Az utasok csak annyit láttak, hogy a feltűnően csinos lány összeesik.

 

Lizie olyan boldog volt, mint még soha. Még álmában sem merte volna hinni, hogy őt, a csóró árvát észreveszi Dany. Első óta menthetetlenül szerelmes volt a fiúba. És most együtt vannak! Ez már a csoda kategóriába tartozik, és nem csak szerinte.

Ahhogy lefutott a lépcsőn, egy fordulóban fura árnyékot látott a szeme sarkából. Mikor jobban megnézte, nem volt ott semmi. Mire leért a lépcsőn, már el is felejtette. Ott várt rá Ő. Egyszerűen fantasztikusan nézett ki a srác szemébe hulló, beletúrnivaló hajával. És mi több, hozta magával azt a gyönyörű mosolyát is! Csakhogy abban a pillanatban valahogy furcsán kezdte érezni magát. Szédült. Megint látta na szemei sarkából az árnyakat, de megfigelni nem tudta őket.  És ha ez még nem lenne elég, nevetést hallott, kacagást. És ennek  a szinte őrült vihogásnak a gazdáját ismerte valahonnan. Ha még azt is tudná, honnan! És akkor abbamaradt a nevetés, helyét beszédfoszlányok vették át: „ Elárultál, Dan! Ugye fáj? Remélem szevenvedsz! Addig kínzom a kedvesedet, míg meg nem látom a könnyeket az arcodon, féreg!” Mire meglátta a lányt már tudta, hogy ő lesz az. Angi. Fogalma sincs róla, hogy csinálja, de úgy okoz fájdalmat, hogy még csak hozzá sem ér. És akor, szenvedése óta először a szerelmére nézett. A fiú ordítzva tartotta őt a kezében. Fura. Látj, hogy kiabál, de Angi locsogásán kívül semmit nem hallott. És mintha Dany sem hallaná az exét! Ez fura... és akkor rájött. Meg fog halni. Minden erejét öpsszeszedve felemelte a kezét s letörölte kedvese arcáról a legördülő könnycseppet. „Szeretlek”- szerette volna mondani, de erre már nem volt ideje. Elment.

 

Tanlság? Nincs. Ha nem az, hogy figyelj, ki az ellenséged. Mert h az nem fél a szenvedésedet az Ördögtől kérni, akkor véged. De, hogy megnyugtassalak, neki is. „ Egy életet egy életért.” Ez a pokol törvénye.

Megosztás a facebookon